A tacskók jellemzése

Rendkívüli módon képes környezetében alkalmazkodni. őrzi a házat, a gyerekekkel játszik, gazdájával vadászik, megnevetteti a családot, a lakásban, vagy kocsiban észrevétlenné képes válni. Olykor makacs és sértődékeny. Összességében szeretetreméltó, igazi társa az embernek.

A tacskó elhelyezése, tartása, gondozása

A használati vadásztacskót ideális lenne a szabadban tartani, kennelben, úgy, hogy ha mód van rá, ne legyen egyedül. (Falkaállat.) A kennelben legyen megfelelő kutyaház, ami két részből álljon: az előtérből és a belső térből. Lényeg, hogy az időjárás szélsőségeitől megfelelő védelmet biztosítson. Az állandó kennelben, vagy lakásban tartás káros pszichés következményekkel járhat. A tacskó alapvetően futásra, mozgásra tenyésztett fajta. Naponta több órán át szükséges az intenzív mozgás. A vadászaton csak így képes megfelelni akár földalatti, akár földfeletti munkája során. A tacskó közérzete és esztétikuma akkor jó, ha teste karcsú (nem elhízott!) és izomzata fejlett. A tacskót jó, ha naponta keféljük vagy fésüljük, az elhalt szőröket eltávolítjuk. Különös gondot kell fordítani elsősorban a hosszú szőrűek esetében a szőrbe került bogáncs, stb. eltávolítására. Ennek hiányában kutyánk komfortérzete nem lesz kielégítő. A kotorék munkát követően fésüljük ki a szőrből a port, homokot. Az esetleges sebeket fertőtlenítsük, ha szükséges vigyük állatorvoshoz. Rendkívül fontos az állatok rendszeres féregtelenítése. Ennek elmulasztása kondícióromláshoz és még számtalan problémához vezethet. A rendszeresen munkában lévő ebeknél lényeges a kullancsok és egyéb külső élősködőktől való mentesítés, megelőzve evvel az állategészségügyi problémákat.

Időnként fürösztésre is sor kerülhet, ilyenkor olyan szereket kell használni, amelyek a bőrt nem szárítják ki, hanem visszaadják annak normális zsírtartalmát, így a szőrzet megtartja víztaszító tulajdonságát.

• Galéria
• Kennelek