A Chespeake Bay retriever
A fajta története 1807-ben az amerikai Marylaná állam partjainál kezdődött. Egy hallal megrakott kereskedő hajó Új-Foundlandról DélAngliába menet erős viharba került. Véletlenül a közelében tartózkodott egy marylandi hajó, a "Canton", amelynek sikerült a bajba került angol hajó legénységét, beleértve két St. John's kölyökkutyát is, megmentenie. Az amerikai hajó kapitánya megvette a hajó tulajdonosa számára, tenyésztés céljából. A St. John's kutyák termete közepesen nagy volt. Rövid, különösen vastag, "vízálló" bundájuk lehetővé tette, hogy mostoha időjárási körülmények között, jeges vízben is vadászhassanak velük. E tulajdonságuk és apportírozókedvük miatt keresett vadászkutyák voltak.
Amikor az amerikai kapitány ismét tengerre szállt, a két kutyát Chesapeake Bay-i vadászoknak adta át. A vöröses bundájú kant Sailornak, a fekete nőstényt Cantonnak hívták. Chesapeake Bay gazdag vadállománya miatt kedvelt vadászterület volt. A vadászoknak megbízható, különösen robusztus kutyákra volt szükségük a télen igen mostoha időjárás miatt. Sailort és Cantont új fulajdonosai továbbtenyésztették. Azonban nem egyrnással pároztatták oket, hanem valószínűleg flat coated retrieverekkel, szetterekkel, pointerekkel és ír vízispánielekkel. Mivel a tenyésztésnél elsősorban az egészség és a munkabírás volt különösen fontos, s a külső csekély szerepet játszott, Sailor és Canton utódai igen különbözőek voltak,
és eltérő neveket is kaptak (Gunpowder River Dog, Otter Dog vagy Chesapeake Bay Duck Dog.
A Chesapeake Bay retriever származási helyéről kapta nevét, s mint minden retriever, az FCI nyolcas csoportjához tartozik. A retriever elnevezés az angol "to retrieve" (visszahozni, apportírozni) igéből származik. Albert Rea earlje alapította 1918-ban az Amerikai Chesapeake Clubot, s F. Richmonddal és W. Orr-ral együtt a sztenderdet is kidolgozta, hogy a fajta lassanként egységes külsőt nyerjen. Ugyanebben az évben az Amerikai Kennel Club felvette tagjai sorába az Amerikai Chesapeake Clubot, és elfogadta a sztenderdet.
A fajta fő elterjedési területe ma is az USA. 1934-ben 103 kutyát regisztráltak, 1985-ben már hétezret. A Chesapeake Bay retriever az Európába vezető utat csak 1936-ban találta meg, ámikor Seton earlje az első chessyket Angliába importálta. Igen elterjedt a fajta a skandináv,államokban, míg a többi európai országban kevés példány él.
A Chesapeake Bay retrievert kezdettől fogva vadászkutyának tenyésztették, elsősorban kacsavadászatra. De. a vadászat más területein is jó teljesítményre képes. Otthonának télen igen zord klímája miatt a tenyésztők mindig nagy figyelmet fordítottak a teljesítőképességre és az egészségre.
Így a chessyknek bátornak, vízkedvelőnek és az időjárással szemben különösen érzéketlennek kellett lenniük, hogy feladatukkal a zord tengerben is megbirkózzanak. Elengedhetetlen volt a kiváló szaglás is, hogy a kutya nehéz körülmények között is megtalálja a megölt vagy csak megsebesített vadat. Intelligenciája és hatalmas kitartása lehetővé teszi, hogy a vadászat minden helyzetében helyt álljon, és messzemenően önállóan dolgozzon. Ha megtalálta a vadat, óvatosan kellett vinnie, hogy azt sértetlenül vigye gazdájához. Tehát mint minden retrievernek, a chessynek is igen puha szájúnak kell lennie. Amerikában nemcsak vadászkutyaként, de a ház és az udvar őrzőjeként is alkalmazták. Ezért mutat egyértelmű őrzővédő hajlamot, és idegenekkel szemben inkább tartózkodó. Egygazdás, illetve egycsaládos kutya. Mint mindegyik retriever, élete végéig tanulékony és játékos. Elsősorban vadászkutya, de intelligenciája, robusztussága, kitartása és kiváló szaglása miatt a kutyakiképzés minden területén használható. Amerikában kábítószer-kereső kutyaként is alkalmazzák, sőt Alaszkában egy Chesapeake-fogat is eredményesen vett részt szánhúzóversenyeken.
A Chesapeake bay retriever standardja
(FCI STANDARD No.263)
Származási hely: USA
Az aktuális standard publikálásának dátuma: 1995. 02. 14.
Használata: apportírozó kutya
Besorolás: VIII. fajtacsoport (apportírozó-, kajtató- és vizikutyák)
1. szekció: apportírozó kutyák
Általános megjelenés:
A Chesapeake bay retrievert a vizivadászatban a mező és a víz mesterévé tenyésztették ki a Chesapeake Bay (egy öböl Amerikában) mentén. A legkülönbözőbb időjárási- és vizi viszonyok között is megállja a helyét, még a jégen is képes áttörni azért, hogy akár a legmegerőltetőbb apportírozást is véghezvigye. A chesapeak baynek gyakran kell munkája során szélnek, apálynak dagálynak ellenállnia, a hideg vízben hosszan, kitartóan úsznia. A Chesapeake bay speciális fajtajellemzői úgy lettek kialakítva, hogy könnyedén, hatékonyan és kitartóan tudjon dolgozni. A Chesapeake fejére jellemző a széles, kerek, agykoponya, közepes stoppal. Az állkapocs elég hosszú és erős, hogy a nagy madarakat könnyű, finom fogással hohassa. A szőrzet rövid, kemény, hullámos fedőszőrből és tömött, finom, gyapjas aljszőrből áll, amely nagy zsírtartalmú, így ideális a jeges, zord időjárási viszonyok között, amelynél a chesapeaknek gyakran dolgoznia kell. Testfelépítését tekintve a chesapeake vaskos, kiegyensúlyozótt, erős felépítésu, közepes méretu kutya, közepes test- és lábhosszal, mély és széles mellkassal, a váll teljesen szabad mozgásra alkalmas szerkezetű, és kiváltképp a hátulsó testrészen a gyengeségre utaló legkisebb jel nélküli. Az erősségnek semmiesetre sem szabad a mozgékonyság vagy a kitartás kárára lennie. Ne legyen túlméretes vagy nehéz, mert a dolgozó retriever alapvetoen aktív természetű.
Tipikus jellemzője a szem, amely tiszta tekintetű, sárgás vagy borostyánkoszínű; a hátulsó testrész, amely kicsit magasabb mint a mar; a mart, a vállat , a nyakat, hátat és ágyékot fedő lágyan hullámos fedőszőr a sűrű aljszőrrel.
A Chesapeake bayt élénk és barátságos természete, intelligenciája, nyugodt, a mindenkori helyzetnek megfelelő viselkedése, ragaszkodó, védelmező természete miatt értékelik nagyra. Túlzott félénkség vagy túlzott agresszív hajlam nem kívánatos a fajtában sem vadász-, sem családi kutyaként.
Méret - arányok - felépítés
Marmasság: kan: 58-66 cm, szuka: 53-61 cm. Ha egy kutya túlméretes vagy méreten aluli, az súlyos hiba.
Arányok: A lapocka felső széle és a talaj között mért magasság valamivel kevesebb, mint a szegycsont és az ülőgumó között mért testhossz. A mellkas mélysége legalább a könyökig érjen. A martól a könyökig mért távolság körülbelül meg kell hogy egyezzen a könyöktől a talajra mért távolsággal.
Testsúly: kan: 29,5-36,5 kg, szuka: 25-32 kg.
Fej: A Chesapeake bay retrievernek intelligens kifejezést kell mutatnia.
Szem: Közepes nagyságú, nagyon világos sárgás vagy borostyánkőszínű, egymástól messze ülőek.
Fül: A fülek kicsik, a fejen magasan tűzöttek, lazán lóg és közepes vastagságú.
Agykoponya: Az agykoponya széles és kerek, közepes stop.
Orrhát: Az orrhát közepesen rövid.
A fang körülbelül ugyanolyan hoszszú, mint az agykoponya, elkeskenyedő, elhegyesedo, de nem hegyes.
Ajkak: Keskenyek, nem lazán lógók.
Fogak: Az ollós harapás a kiváló, de a harapófogó is elfogadható.
Nyak - felsővonal - test
Nyak: Közepes hosszúságú, erős, izmos, a mar felé keskenyedik.
Felső vonal: A far a marral egy vonalban, vagy egy kicsit magasabban van.
Hát: Rövid, kompakt és erős.
Mellkas: erős, mély és széles. A bordaív dongás és mély. Közepes hosszúságú, nem otromba és nem pontyszerűen felhúzott, de alul homorúnak látszik, mivel a horpasz jól felhúzott.
Farok: Közepes hosszúságú, a tövénél közepes vastagságú: Egyenes vagy enyhén ívelt; és sem nem kunkorodik a hát fölé, sem oldalra nem hajlik.
Elülső végtag: A gyengeség semmi jelét nem mutatja.
Lapocka, váll: Ferdén felfekvő, teljes akciószabadság, erőteljes, minden mozgáskorlátozás nélkül.
Felkar és alkar: Közepes hosszúságúak, egyenesek, jó csontozatúak és jól, izmoltak.
Elülső lábközép: Enyhén ferde és közepesen hosszú. Az elülső végtag elölről vagy hátulról nézve egyenesek. Az elülső végtag farkaskörmét el lehet távolitani. Nyúlmancsok, jól fejlett úszhártyákkal, jó méretű, lekerekített, egymáshoz fekvő lábujjakkal.
Hátulsó végtag: Fontos a jó hátulsó végtag. Ugyanolyan erősnek kell lennie, mint az elülső végtagnak. A gyengeség semmilyen jelét nem mutathatja. A hátulsó testrésznek különösen erőteljesnek kell lennie, mert a hajtóerőt szolgáltatja az úszáshoz. A comb és a lábszár közepesen hosszúak, jó csontozatúak és jól izmoltak. A hátulsó végtagok hátulról vagy elölről tekintve egyenesek. A farkaskörmöt, ha véletlen előfordul a hátulsó végtagon, el kell távolitani.
Szőrzet: A szőrzet tömött és rövid legyen, sehol sem hosszabb 4 cm-nél, sűrű, finom, gyapjas aljszőrrel. A pofán és a lábakon nagyon rövid és sima, csak a lapockán, nyakon, háton, ágyékon hullámos. Mérsékelt kis zászlózottság a végtagokon és a farkon megengedett. A Chesapeake szőrminősége nagyon fontos, mivel szélsőséges időjárási körülmények között használják vadászatra, gyakran dolgozik hóban vagy jégen. A kemény fedő- és a gyapjas aljszőrzet zsírossága kimondottan értékes, mivel megakadályozza, hogy a hideg víz a Chesapeake bőréhez hatoljon, és a gyors száradást is elősegíti. A Chesapeake szőrzete úgy taszítja a vizet, mint a kacsa tollazata. Amikor a Chesapeake kijön a vízből és megrázza magát, a szőrzete semennyi vizet sem tarthat vissza, hanem csak nedves marad.
Kizáró hibák: Az egész testen göndörödésre való hajlamot mutató szőrzetű kutyát ki kell zárni. A lábakon és farkon 4,5 cm-nél hosszabb zászló kizáró ok.
Szín: A Chesapeake bay retriever színének amennyire csak lehet, annyira meg kell felelnie munkája körülményeinek. A barna, a száraz nád, vagy a száraz fű minden árnyalata elfogadható. Az egyszínű Chesapeake a kívánatos. íaz egyik színárnyalatot nem szabad a másikkal szemben előnyben részesíteni. Egy fehér folt a mellen, a hason, a lábujjakon vagy a mancsok mögött (közvetlenül a nagy talppárna fölött) megengedett, de minél kisebb a folt, annál jobb; az egyszínűeket előnyben kell részesíteni. A kemény munka során szerzett sebhelyeket nem kell büntetni.
Mozgás: Mozgása szabályos, szabad és fáradhatatÍan, amely erő és energikusság benyomását kelti. Oldalról nézve elol térölelő minden korlátozás nélkül, hátulról nagy tolóerővel, jó szögelléssel a térd- és csánkízületnél. Szemből nézve a mozgást a könyökök nem fordulhatnak ki. Hátulról nézve a távolodó chesapeak mozgását a tehénállás semmi jelét nem mutathatja. Gyorsulásnál a végtagok konvergenciát mutatnak a test tengelye felé.
Jelleme: A Chesapeake bay retriever élénk, vidám jellemű, intelligens kifejezésű kutya. Bátorság, munkaszeretet, aktivitás, orrjóság, intelligencia, vízszeretet jellemzi. Mindebben a jó minőség, és mindenek előtt a minderre való hajlam szerint kell a tenyésztésre szánt Chesapeake bay retrievert kiválasztani.
Kizáró hibák: 1. A fajta jellemző jegyeit kevéssé mutató kuyák. 2. Előre- és hátraharapás. 3. Farkasköröm a hátulsó végtagokon. 4. Az egész testen göndörödő vagy arra hajlamot mutató szőrzet. 5. 4,5 cm-nél hosszabb zászló a farkon vagy a lábakon 6. Fekete szín. 7. Fehér szín a test valamely részén a mellet,a hasat a lábujjakat vagy a mancsok hátulját kivéve. A ponttáblázatok adatai alapján a szőrzetnek és a kiegyensúlyozott típusnak van döntő szerepe az értékelésben. A chesapeaknek arányosnak kell lennie; egy olyan jó szőrzetű kutya, amelyik a többi pontban átlagos, előnyt élvez egy olyannal szamben, amelyik néhány ponban kiemelkedő, de a többiben gyenge
Pozitív pontskála:
Fej, beleértve az ajkakat, fület, szemet |
16 |
Nyak |
4 |
Váll, mar, ágyék |
12 |
Hátsó végtag, térd |
12 |
Könyök, lábszár, mancsok |
12 |
Far és farok |
10 |
Szőrzet és állapot |
18 |
Általános összbenyomás |
12 |
Összesen |
100 |
Megjegyzés: A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban helyeződő herével kell rendelkezniük.
Körülbelüli méretek |
cm |
Fejhossz, az orrhegytôl a nyakszirtcsontig |
24,13-25,04 |
Fejkörméret a fülnél |
50,08-53,34 |
A fang körmérete a szemek alatt |
25,04-26,67 |
Fülhossz |
11,43-12, 07 |
A két szem közötti távolság |
6,35- 6,98 |
A nyak körmérete a vállnál |
50,08-55,88 |
A horpasznál mért körméret |
60,96-63,05 |
A nyakszirtcsonttól a faroktőig mért hossz |
86,36-88,09 |
Felsôcomb körmérete |
48,25-50,08 |
A két fültô közötti távolság a koponyán át |
12,07-15,24 |
Nyakszirtcsonttól a marig |
22,86-24,13 |
Könyöktôl könyökig a maron át |
63,05-66,04 |
|