A Nova Scotia Duck Tolling Retriever eredete

"Tolling"- játékkal kíváncsiságot felkelteni és közelebb csábítani. A trükk lényege, hogy egy erre a célra tenyésztett kutyafajta, amely a rókára hasonlít, játékával felkelti a vadkacsák figyelmét és lőtávolságon belülre csalja. A történet a XIX. század elején kezdődött, amikor egy marylandi vadász lesben várta, hogy egy csapat vadkacsa puskavégre kerüljön. Várakozása reménytelennek tűnt, mikor hirtelen, a madarak felkapták a fejüket és a part felé kezdtek úszni. Mi kelthette fel a kacsák figyelmét? - egy ravasz és rámenős róka. A feltűnő lompos farkával a part menti sziklák között játszott, míg társa elrejtőzve figyelt.Néhány igen kíváncsi vadkacsa nem sokkal később a két róka reggelije lett. A vadász a friss tapasztalatait felhasználva, megkereste azt a kutyát, amely leginkább hasonlít külsejében és aktivitásában is a rókához, ez pedig egy vízi retriever volt.
 

Európában a XIX. század közepétől számos kutyát használtak ebben a szerepben a Chesapeake Bay-től a Maritimes-ig. A kanadai Yarmouth-ból származik egy tiszta fajta, melyet a Canadian Kennel Club törvényesen bejegyzett, mint Nova Scotia Duck Tolling Retriever.A feltételezés, hogy az eredeti "toller" a róka és a retriever keresztezésének eredménye, kétségbe vonható. A kétség alapja, hogy 1860-ban egy bizonyos Mr. Allan pároztatott egy máj színű, simaszőrű retrievert egy labrador retrieverrel. A nőstény ebből a fajtából pároztatva volt egy barna cocker spániellel. Később keresztezték egy ír szetterel, amely adta fajtájának színét; és valószínűleg keresztezték egy sárga skót juhásszal, innen a dús szőrű farok. Más vérvonalakkal is keveredhetett, pl. angol spániellel, golden- és chesapeake bay retrieverekkel. Akármennyire is kialakult a keresztezésekből ez a rókaszerű kutya, a megkövetelt munkaképesség az ismert yarmouth-i Little River Duck Dog-tól származik.

A kitenyésztett "toller" következő generációit a Canadian Kennel Club 1945-ben hivatalosan elismerte, amikor 15 egyedet regisztráltak. Ma már szerte Kanadában tenyésztik. 1980-ban a Nova Scotia Duck Tolling Retriever fajta kiemelkedő eredményt ért el, amikor egy pár tenyészpárgyőztes lett.

Első rész: A lapocka és a felső lábak nagyjából egyenlő hosszúságúak. A könyök a testet zárja és inkább befelé fordul, mint kifelé. A könyöknek tisztán és szabályosan kell mozognia. Az első lábak párhuzamosak, egyenesek és erős csontozatúak. A csüd erős és kissé lejtős. Az erősen úszóhártyás mancsok közepes nagyságúak, feszes, kerek, boltíves lábujjakkal és vékony párnákkal. A farkasköröm valószínűleg leválik.

Hátsó rész: Izmos, széles és négyszögletes. Az eleje és hátulja aránylag szögletes. A comb nagyon izmos. Az első és hátsó végtagok
körülbelül azonos hosszúságúak. Térde jól hajlik. A csánk lejjebb helyezkedik el, inkább befelé fordul, mint kifelé. Farkaskörmök nem lehetnek.

Test: Mély a mellkasa, rugalmasak a bordái és fürge a könyöke. A háta rövid, egyenes és a teteje vízszintes. Az ágyéka erős és izmos. Bordái inkább hordó alakúak, mint laposak. Rövid ágyék.

Magasság: Természeténél fogva enyhén lejtős a farnál. Alapvonalánál széles, erős és bőséges szőrzettel. Az utolsó hátcsigolyája követi
a csánk vonalát. Farka lelógó alaphelyzetben, amikor éber és figyel, a hátával egy szintben van vagy a háta fölé magasan kunkorodik, de hátát sohasem érinti.

Kizáró hibák: Minden a fentiektől való eltérés hibának tekintendő, melynek értékelésének az eltérés mértékével pontosan arányban kell lennie.

• Galéria
• Kennelek